Több, mint egy év

Születésnapokkor általában az emberek visszatekintenek. A blogom elmúlt egy éves, így itt az alkalom, hogy megnézzem, mit is alkottam kb. 400 nap alatt.
Amikor kezdtem a blogírást Sex és New York-ot néztem. Onnan indult az ötlet. Talán pár bejegyzés hasonlít a filmbeli cikkek stílusához. Aztán a „cikkjeim” átváltottak egy egyéni, úgynevezett "mér' kell?" stílusba, aminek a magyarázatát le is írtam itt. Idézek maagmtól:

„A kétszavas kérdő mondat pedig mindig azt fogja kifejezni – amit már akkor is gondoltam -, hogy megint azért idegeskedek, mert egy ember nem tudott gondolkodni.”

A napokban Győr felé a buszon és eszembe jutott, hogy a blogom miatt - úgy látszik néhányan olvassák -, pár ember beleírt a vendégkönyvembe illetve a kommentek közé. Jót is rosszat is.
A jónak persze örültem, de néhány ellenvéleményt nem igazán értek. Azon is gondolkodtam, hogy tulajdonképpen én nem ítélek el senkit az írásaimban. Viselkedéseket ítélek el, amiket emberek produkálnak!
Pontosabban egy embert hirtelen haragomban megbánthattam. Elküldtem melegebb éghajlatra. Sajnálom! Akkor is pillanatnyi és szubjektív volt a véleményem. Kicsit padlón voltam aznap.
Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy úgy viselkedjen ahogy akar. Legfeljebb kidobják egyes helyekről. Én sem vagyok tökéletes, nem állítottam, de örülök, hogy felismerem a rossz illetve nem illő viselkedést. És szerencsére tudok viselkedni a helyzetnek megfelelően – általában . És főleg gondolkodom, mielőtt teszek valamit. (Ha van időm rá.) Ez most nem önfényezés, pusztán amolyan önismereti teszt eredménye. (A rosszakról most nem szólok...)
Szóval aki elítél, hogy elítélek másokat az gondolkodjon el, hogy akkor ki kit ítél el?

Az "év" utolsó harmadában belekezdtem egy sorozatba. Pár barátomról szerettem volna leírni a lényeges dolgokat. Több-kevesebb sikerrel összehoztam. Nem akartam megszakítani a sorozatot, - aminek a részei eléggé lassan következtek egymás után -, így sajnos csak havonta egy-egy post született – gondolom az olvasóim számának rovására.

Örülök, hogy pár komment is érkezett. Köszönöm. Tehát van még olvasóm és egyről biztosan tudom, hogy az írásaim által ismert meg belőlem egy részt.
Már akkor megérte ezt a dolgot csinálni, ha az emberek beszélnek róla(m) és véleményük van.

Köszönöm mindenkienek, aki olvasta a "hülyeségeimet", remélem a jövőben is számíthatok rájuk/rátok!