Szokofon

Az albérlet közelében van egy iskola, így sokszor találkozom kisebb általános iskolás klikkekkel.
Talán nem is itt kezdem a történetem, emlékezzünk csak egy kicsit:
Sokszor eszembe jut amikor én még kis srác voltam, hogy sétáltam az utcán több idősebb ember is elment mellettem. Vasárnap délutáni sétájukat járták éppen és kezükben kis zsebrádióból hallatszódó Kossuth rádió híreivel törték a táj csöndjét és a madarak csiripelését. Az egyiknél még a déli harangszót, a másiknál már az a bizonyos "Hajóvonták találkozása tilos!" mondatot hallottam, amit nem nagyon értettem akkor.
Ma már nem nagyon találkozom ilyen emberekkel. Fiatalabb klikkek mennek el mellettem, csak ők nem 3 tranzisztoros készüléket bömböltetnek.
A telefonszolgáltatók rászálltak a fiatalokra, mert bennük látják az üzletet. És milyen igazuk van...
Ez nem is lenne baj, mert tök jó, hogy egy ilyen kütyüben ennyi minden megvan. Itt megint a felhasználással van gondom.
Egyes szülők megvesznek mindent az egyetlen gyereküknek, mert mindent szeretnének megadni neki. Hát, jó, de akkor egy kis használati utasítást adhatnának nekik.
Tehát néha a tanítás után megyek a boltba és a gyerekek ott gyülekeznek a suli előtt és hallgatják a szokofonjaikat. Igen így neveztem el, mert azokra a bizonyos idős emberekre emlékeztetnek.
Az a baj, hogy a szokofonból nem a Kossuth rádió szól, de Kossuth rádió minőségben. És a gyerekek ezt élvezik. C-C-C-C-C... És tényleg csak ennyit hallani. Mi értelme van ennek?
De legalább összehozza a fiatalokat. Lehet, hogy beszélgetni nem tudnak, de a cigi szívásához nem is kell.
Igen mondhatnád, hogy ez nekem miért fáj? Azért mert az ilyen fiataloknak ennyi fog megmaradni a fiatalságukból: C-C-C-C-C, füst íze a szájban és az a bizonyos mondat: "Fent leszel msn-en?".
Persze túlzok, de mindenesetre szerintem ez nem jó. Itt megint a mértéktelenségről van szó.
Amikor viszont a buszon is nyomatja, mert már arra is lusta, hogy betegye az a két füldugót, akkor már mérges vagyok. Egyre több olyan kis suttyom köcsög van, akik nem tudják moderálni magukat. De nem csak ők hibásak. Sajnálom is őket, hogy a szüleik nem foglalkoznak velük.
Szóval a szokofon hódít, nekem is van, de én azt hiszem tudom kulturáltan használni.
Most is azt hallgatom és szerencsére a buszon nem néz rám senki vérben forgó szemekkel.
Ahogy elmúlt az, hogy bemondják mikor melyik hajó találkozhat melyikkel, valszeg ezt is fel fogja váltani valami újabb őrület, ami majd mégtöbb fiatalt vonz és amit már a bölcsőben a csecsemőnek is oda lehet adni, hogy foglalja el magát. Akkor majd arról is írok, és az a pár fiatal aki olvassa legalább arra a pár percre sem idegesíti a környezetét a szokofonnal.