Sose halunk meg

A napokban gondolkodtam, hogy mi legyen a következő téma amiről írni fogok. Nem igazán történt velem semmi olyan nagyobb dolog, amitől mérgelődnöm kéne. (A szokásos dolgokon kívül.)
Aztán hirtelen jött az, ami nem is igazán bosszantó, csupán csak mosolyog rajta az ember.
A történet az albérlethez közeli Teszkóban kezdődött, amikor is egy mondhatni csinos nő elém lépett és elkérte a címem, telefonszámom mondván hogyha szeretnék ajándékot kapni, akkor majd a kolléganője felhív engem és megbeszéljük, hogy hol vehetem át a nyereményemet.
Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el! - mondtam magamnak, így vártam hívást, ami kb. egy hét múlva meg is jött. A hang a másik oldalon kapásból olyan időpontokat adott, amik ütköztek az én programjaimmal. Így elhalasztottuk egy héttel a találkát. Közben kedvenc szobatársam James mondta, hogy Ő már elhajtotta őket a francba, mert nem kíváncsi az ilyenekre.
Kitartok! - mondtam és a következő héten újra jelentkezett a kishölgy, hogy újabb időpontott adjon. Mondanom sem kell, hogy úgy nem lehet valakit randira hívni, hogy na, holnap menjünk. Nem is jött össze neki. Na, az a lényeg, hogy sokadszorra végre le tudott venni lábamról és sikerült időpontot egyeztetni, de csak azért, mert nem tartom fejben az órarendem és elfelejtettem, hogy Zepter bemutató helyett inkább pár 3D-s ábrákatt kéne rajzolnom.
Huh, ez hosszú lesz!
Tehát a lány megadta a telefonszámát és a nevét. (Örülnék, ha ezt Zepter fedőnév nélkül is sok lány megtenné!) Megérkezdtem a helyszínre és pár fiatal nővel találkoztam a bejáratnál. Egy olyan lány lépett oda hozzám, aki... , hát szóval nem volt az esetem. Mindegy, megkérdezte, hogy kit keresek. Erre én: Nem tudom. Ő: Akkor mondjam a nevem. Mondtam és mintha a Mikulást látta volna, megörült és a kezét nyújtva már indultunk is a lifthez. Talán én voltam Neki az első.
Bevallom őszitén, hogy nagyobb tömegre számítottam amikor beléptünk egy kis terembe. Sikerült elsőnek érkeznem. Egy áldozat érkezett még rajtam kívül. Kicsit az arcomat beletettem a tenyerembe, amikor becsukódott az ajtó.
Leültünk és a nő bemutatkozott. Mint már kiderült az előbb, a Zepter ügynöke volt.
Éhes voltam, aznap még addig nem is ettem, tehát vártam, hogy főzzünk valamit, de nő nagyon erősködött, hogy ő inkább hajszálérkitágító lámpákat mutogatna. Mit tehettem? Hagytam magam.
Elmondta, hogy tök jó ez a készülék, mert kitágítja a hajszálereket és az tök jó nekünk, mert akkor mindenhova eljut a vér és az egészséges. Tulajdonképpen érdekelnek az ilyen dolgok. A Teleshop-ban is megnézem, amikor valami új gépet mutatnak be és éppen odakapcsolok. (Testépítő powerfitneswellnesfaithless viszont nem érdekel.) Szóval mint műszaki cucc, nagyon bejött, meg értem én, hogy jók ezek a lámpák, mert neves orvosok és sportolók is ezt használják, de könyörgöm mér' kell egy egymilliós 250 wattos villanykörtét szegény egyetemistára és egy szerencsétlen özvegy férjre rásózni. Mintha nem lenne más bajunk.
Mutatott egy ventillátort (légszűrőt) is, ami ózont termel, de azt rögtön kis is szűri, nehogy bajunk legyen. És lehet bele olyan illatosító zselét kapni, ami ugyan olyan, mint annak idején volt az ambipur, csak ennek más a neve, így 8-szor annyiba kerül. Ha viszont mi is beállunk ügynöknek, akkor csak 4-szer annyiba, mivel ledolgozhatjuk az ár felét. Ki van ez találva.
Már amikor odamentem, tudtam, hogy nem fogok venni semmit, mert nem is lenne miből. Pedig a nő próbálkozott, mert mondta, hogy ezek olyan jó készülékek, hogy már egy vak embert is meggyógyítottak vele és majd nem kell orvoshoz mennünk, ha minden nap negyed órára megvilágítjuk magunkat piros, sárga, zöld stb. színekkel.
Ismét megtudtam, hogy létezik örök élet és mindez csak napi 300 forintba kerül.
Van akik nem ismerik a lámpát és a falusi wellnessel kezdik a napot – kávé,cigi,konyak,kávé,cigi,konyak -, mégis tartanak az örök élet felé, mert hisznek a mondásban: A cigaretta szűkíti az ereket, az alkohol tágítja, sose halunk meg!
És a poén, hogy a végén az ajándék egy csésze tea és egy zepter edényt tisztító súrolószer volt. Ja meg egy 10000 forint értékű lámpázás, ha elhívom őket az otthonomba. És itt kezdődik előről az egész...