Oktatás felsőfokon

Ahogy megyek előre a tanulmányimban, egyre többet tudok meg a felsőoktatásról, azon belül is a győri szeretett sulim szabályzatáról. Telik az idő és egyre mérgesebb leszek azokra, akik az egyetemi diákokat koordinálják és persze a tanárok egyéni szabályaira, akik még jobban megnehezítik a nebulók életét.
A probléma elsősorban a tájékoztatással kezdődik. Az ugyanis nincs, nagyon kevés vagy érthetetlen, elveszik a lényeg a leírt szövegben. Igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy visszasírom még azt, hogy osztályfőnököm volt és mindent elintézett helyettem. Már akkor is sulit meg persze az osztályfőnököt szidtuk -kevesebb joggal.
Igen felnőttem, most már tudom milyen, ha valamit el kell intézni. Ezzel nem is lenne gond. Az a baj, hogy mire utánajárok, eltelik fél nap. Lehet, hogy nem a megfelelő helyen keresem?
Szerintem inkább az a baj, hogy az információk nem egy helyen vannak.
Példa: Van a sulinak honlapja, ami nem rég újult meg, és sokkal átláthatatlanabb lett. Ha szocpapírt szeretnék letölteni – aminek valszeg az egyetem nagy részének szüksége van -, azt nem találom a nyomtatványok között. Így tudnom kell egy másik honlapról, amit egy másik menüpontban találok. Hallgatói szervezetek néven van. Itt találjam ki, hogy tulajdonképpen nekem a HÖK kell és a honlapjukon nem a letöltések menüpontban találom a kért nyomtatványt. Hogy van ez?
A második probléma a TO és azon belül is a kedves téós nénik, akik ha egy kérdésem van, nem tudják rá a választ, mert nem nekik kell tudni. Hát akkor kinek? Azok alig várják, hogy a nyitva tartáson kívül szürcsölhessék az egyetem pénzén? a kávéjukat.
A harmadik maga a tanár, akinek tejhatalma van a saját tárgya körében. Van, aki ezt rendesen kihasználja ezt. (Akad, aki érzi, hogy a tanuló is ugyanolyan ember, mint ő maga és próbálja megértően kezelni szegény tanítványát.)
Az utóbbi dolog ellen sajnos nagyon nehéz tenni. Szoktam kérdezni az emberektől, hogy mit lehet csinálni, ha egy tanár nem megfelelően, igazságtalanul bánik a diákjaival?
Itt jön az emberek, azon belül is az egyetemi tanárok morálja: "Én úgyis csak egy neptun kóddal állok szemben, annak meg mindegy hányszor bukik."
Menjek a TO-ra? Kiröhögnek. Menjek a rektorhoz? Azt sem tudom kicsoda, de ő is kiröhögne, ha kapnék időpontot. Egyetlen dolog maradt, a papír, a szabályok. Ezt meg a tanár kimagyarázza. Ha meg nem, akkor megjegyzi a nevemet és az életben nem lesz diplomám.
Az az érzésem, hogy a némelyik tanárral azért szalad el a ló, mert egyszerűen nincs kontroll. A diákok, nem mernek fellépni az igazukért, mert félnek, hogy tényleg nem kapják meg a végső papírt.
A klasszikus példát mindenki ismeri. Erre a problémára áthelyezve:
1, A tanárnak mindig igaza van!
2, Ha nincs igaza, akkor automatikusan életbe lép az első szabály.

És ez mind nem elég. Szerencsére kitalálták annak idején a Neptunt. Nagyon hasznos kis rendszer, amiben őrült nagy hibák vannak. Ezeket a hibákat hozzák föl példának szoftvertechnológia oktatásánál. Külön óra volt arra, hogy a neptun képeivel megmagyarázták, hogy ilyen szoftvert nem szabad készíteni. Nem baj! A lényeg az, hogy a négy? neptun szerver összesen 150 hallgatót tud egyszerre kiszolgálni a kb. 10000-ből. Aki egyetemista (volt), az tudja, hogy a vizsgára jelentkezés és a tantárgyfelvétel egy nagy verseny az diákok számára.
Ezen a versenyen múlhat az is, hogy az egyén be tudja-e fejezni időben a képzését. Evvel is most szembesültem. Ha nem tudok a diplomáig megszerezni bizonyos számú kreditet választható tantárgyakból, akkor akár emiatt is csúszhatok féléveket. És mindez a gyorsaságomon és a hálózat leterheltségétől függ. Undorító!!!
Összegezve azt gondolom, hogy mint annyi más területen itt, is fel kell még nőni. Meg kell tanulnunk együttműködni, normálisan közölni egymással a dolgokat.. A diploma, ne attól függjön, hogy jókor voltam-e jó helyen, hány segget nyaltam ki, milyen gyorsan ütöttem be a jelszavamat, és ki tudok-e igazodni a honlapok és a szabályok rengetegében.