Nevelés kérdése

A napokban zöldkártyát kellett csináltatnom, mert Homare Úr várt minket Ausztriába egy hétvégére. Sajnos otthon nem találtam így újat kellett igényelni.
Ma már általában, amit lehet mindent az Interneten intézek, hiszen ez gyorsabb, egyértelműbb és természetesen nem kell sorba állni.
A kártyát is el lehetett volna intézni, ha nem az utolsó pillanatban jutott volna eszembe. A telefonos kisasszony kedves hangon mondta, hogy kiküldik azt postán is, de mivel pénteken indultunk és ők pénteken adták volna fel, hát fel kellett keresnem egy fiókot.
Mivel az V. kerületben dolgozom, a legközelebbi fiók a Parlament mellett van. Hogy pestiesen fejezzem ki magam, csak két villamos megállóra. (A pesti szóhasználat és mentalitás is megérne egy posztot. Majd gondolkodom rajta.)
Szóval elindultam, betértem a fiókba. 5-en voltak előttem. Hohóóó, mondom ez tök jó, mert mindjárt végzek.
Természetesen Murphy törvény, hogyha ügyeket intézel, akkor mindenkinek sokkal hosszabb ideig tart a dolga, mint neked.
Tehát kihúztam a 31-es sorszámot, tartottunk 18-nál. Örültem, mert ki számolás után rájöttem, hogy páran már megunták a várakozást.
Jött a következő ember. 5 perc. De jó, nem kell sokat várni.
A következő 3 embernél viszont majdnem lekapartam az arcom. Elmegy egy fiókba ügyet intézni más nevében, meghatalmazás és mindenféle egyéb papírok nélkül. Ha' hogy gondolja?
Szerintem az alapműveltséghez hozzátartozik - és ezért bevezetném általános iskolai tantárgyként is -, hogy tudjuk, a különböző papírok intézéséhez milyen okmányok kellenek. Szerintem alap, hogy nem megyek el az okmányirodába személyit csináltatni a szomszéd nevében, már csak azért sem mert nem ugyanúgy nézünk ki.
Ezek viszont eljöttek, feltartották a sort és még majdnem nekik állt felljebb. És az ügyintéző csajszinak mondja, hogy mert ez a szar biztosító, meg így meg úgy. Mér' kell?
Ugyanúgy egyébként a közlekedés pár alaptételét is belenevelném a gyerekekbe, ha már a szülő nem tudja megtenni. (Mert sz**rik rá, vagy ő sem tudja).
Sokkal fontosabb lenne ez, mint például irodalomban a jambusokra, történelemből a vetésforgóra vagy fizikából a súrlódási együtthatóra helyezni a hangsúlyt.
És akkor most megint jön egy újabb dolog, ami lejjebb viszi a szintet:
Felröppent a hír, hogy nem kell rutinvizsga a jövőben. Mi ez kéremszépen?
Még több ügyetlen lesz az utakon, még több autós, és még jobban kell majd vigyázni arra, hogy nehogy egy rutintalan előtt, vagy mögött menjünk, mert jól megszívhatjuk.
Megint csak a pénzbehajtásra megy ki a játék, mert most már az is meg fogja csinálni a jogsit, aki eddig félt az ügyességi gyakorlatoktól a városi vizsga előtt.
A konklúzió tehát az, hogy igyekezzünk átadni a tudást a jövő nemzedékének és az életre neveljünk, ne az legyen a fontos, hogy 5-öst kapjon a gyerek az iskolában, hanem ha valahol megkérdezik, hogy mi a neve, legalább azt el tudja mondani értelmesen.