Mp3-ak és pléjerek

Pár éve jelentek meg a napi életben a hordozható zenelejátszók. Nem telik el nap, hogy az utcán ne látnánk legalább egy olyan embert, akinek a füléből ne lógna ki egy drót. Mivel sokat járok busszal – legalább kétszer két óra egy héten -, így még többször találkozom olyan emberekkel, akik kedvenc zenéjükkel szórakoztatják magukat.
Az egyébként hasznos mp3-lejátszó illetve IPod, sokszor káros hatással van nem csak a használójára, hanem a környezetre is.
Nagyon hasznos, mivel több funkciója is van. Zenéket, számítógépes adatokat is tárolhatunk rajta, sőt szinte már az alaptípusokon is van rádió funkció. Ugyanakkora méret mellett egyre nagyobb a tárolókapacitása.
Sajnos van pár dolog, amik idegesítenek evvel a kis kütyüvel kapcsolatban:
Nem egyszer tapasztaltam, hogy a buszon egész távol ülő diszkópatkány kis köcsög a tuc-tuc zenéjét még én is hallom. Megjegyzem, nem csak a diszkósok hallgatják hangosan a zenét. Volt, hogy a gitár sikító hangja bántotta fülemet.
Nem igazán értem, hogy ez miért jó egyeseknek. Én elhiszem, hogy az a zene jó, én is szeretem, (meg)hallgatok minden zenét. A hangosat is bírom, szeretem is, amikor nem csak a fülemmel, hanem a testemmel is érzékelem, hogy szól a zene.
De nem egy füldugón keresztül. Fizikai fájdalmat éreztem, amikor egyszer a maximumra tekertem az mp3 játékost.
Nem is az ellen vagyok felháborodva, hogy hangosan hallgatja, mert süketüljön meg, engem nem érdekel. De az, amikor engem zavar ezzel…
Párszor gondoltam már rá, hogy magamnál kellene hordanom egy ollót és akkor csak egy nyisszantás választana el a nyugalomtól.
Kár, hogy nem vagyok hozzá elég bunkó.
Igaz, szerintem még vicces is lenne. Gondolom nem hord mindenki magával forrasztó pákát, vagy pótfülhallgatót. Ha meg van neki pótdugasz, akkor meg talán legközelebb óvatosabb lesz a zenehallgatással.
Ehhez az egészhez hozzájárul persze az is, hogy a mai fiatalok hihetetlenül bunkók. (Tisztelet a kivételnek). Szombaton, a buliból hazafelé menet még betértem egy szórakozóhelyre. Leültem. Nem sokkal ezután megjelent egy fiatalember (kb. 5-6 évvel fiatalabb nálam), mocskos részegen. Elkezdett kiabálni a csapossal, hogy töltsön azonnal, mert nagyon mérges lesz. Persze fizetett rendesen – gondolom anyuci adott neki lóvét dögivel – azzal nem volt gond. Néztem ahogy döntögeti a bárszékeket és húzóra nyomja a whisky-kólákat, valami hihetetlen szánalom lett úrrá bennem. És csak ennyit kérdeztem magamban: milyen szülei lehetnek ennek???
Sajnos nem volt aki kidobja, így inkább a pultos is csak itatta és tűrte a sértő szavakat. És ezért képzelik az ilyen suttyom köcsög csávók azt, hogy mindent megtehetnek, mert az övék a világ.
Visszatérve a zenelejátszókra :
Szerintem kicsit rontja is az emberek közti kapcsolatot és kapcsolatépítést. Az emberek inkább saját zenéjükkel vannak elfoglalva, ahelyett, hogy körülnéznének a világban, tájékozódnának, hallgatnának más embereket és ami talán a legfontosabb, hogy beszélgessenek egymással.
Nem biztos, hogy az embernek az utcán kéne meghallgatnia Mozart összes művét. Annak is meg van a megfelelő időpontja.
Összegezve:
Teljesen jó találmány, hasznos, érdekes, az egésznek, mint sok dolognak az elrontója emberi butaság és természet.