Legjobbkor a legjobb kor

Ahogy apukám mondta, nemrég még a petárdákat szórtuk eszetlenül, ma meg már márciust írunk. Hogy megy az idő...
Már az is lassan egy hete volt, hogy ittunk egyet a névnapomon. Miközben fogyasztottunk, beszélgettünk, mint ahogyan általában az emberek ezt csinálják.
Közeleg a születésnapom is, ez is a témák között szerepelt. Megint elgondolkodtam:
Az biztos, hogy fiatalabb soha nem leszek már. Nem is szeretnék. Ha megállíthatnám az időt itt tenném. Ez egy szép kor. Nincs még szerencsére semmi betegségem, eltartanak, nagyjából minden jó körülöttem, mi kell még? De sajnos az idő szalad a Homár is mindjárt negyed évszázados lesz.
Álmos szerint a legszebb korba fogok belelépni hamarosan. Nem sokkal utánam ő is. Az, hogy miért szép a 23. év azt egy mondatban kifejtette:
"A 2 prímszám, a 3 prímszám az összegük is prímszám, a szorzatuk meg senkit sem érdekel." Ügyes. Hozzáfűzte még, hogy ilyen még nem volt. Utánaszámoltam: pontosan háromszor volt ilyen eddig (11,12, 21) és a 23. életévünk után száz éves korunkig még lehet 3 ilyen szép évünk (25, 32, 52).
Ez pont hét. Hmm, érdekes dolog ez a számmisztika. A hetes is prímszám, ráadásul asszem hét évente szokott változni valami.
Lehet, hogy a legjobb lenne most abbahagyni ezen a filózást, mert a végén ennek hatására belépek valami számos szektába, aztán jól megőrülök.
Az a lényeg, hogy maholnap 23 éves leszek, de nem hiszem, hogy pusztán a számok miatt lenne jó az évem. Bár ha jó sok és nagy szám lenne a pénztárcámban annak örülnék.
Ahogy abban a bizonyos reklámban is mondják, olyan az életed, amilyenné teszed. Én ebben hiszek, mindenki a maga szerencséjének a pogácsa.
Ez a mai okosság mára. Menjetek békével! És hirdessétek az igét: