Ezek állatok

Többminden történt velem, mióta utoljára blogoltam. Az élet úgy hozta, hogy csak 3 hétre kellett nélkülöznöm Győr levegőjét, találtam egy nagyon jó társaságot, ahol szeretek dolgozni, jó a légkör és újra hasznosnak érzem magam. A cím nem erre utal, az csak most következik.
A munkahelyről – ha nem megyünk közösen enni – haza szoktam sétálni az ebédszünetben, hogy a jó kis hazait tömjem a bendőmbe. Ez ma is így történt. A történet bevezetése képpen még elmondanám, hogy egy lakótelep egyik szélső tömbjében van az albérlet és itt a házak között elég sok állat megfordul. Igen átvitt értelemben is, meg szó szerint is.
Szóval ahogy jöttem hazafelé, szembe jött egy kutya és a póráza végén egy nem túl bíztató látványú fószer, mögötte. Szeretem a kutyákat, mindig is szerettem volna egyet. Hálás állatok tudnak lenni, így nem irtózom tőlük, és szívesen lehajolok egy simogatás erejéig.
Tehát szembe jött velem a kutya és már szagolt is, de látszott, hogy meg volt félemlítve, mert a szagminta után már félve ugatott is, amiért persze kicsit meg is ijedtem. A gazdája pedig rögtön reagált is, jól odacsapott a kutyának. Ekkor már odébb voltam és visszafordulva csak azt láttam, hogy a kutya teljesen aszfaltot fogott. Kirázott a hideg. Szívesen beleléptem volna a faszi szájába.
Itt is igaz, hogy ahogy az ember a családját nem tudja megválasztani, a szegény állat sem a gazdáját. Nem is tudom mit akarok ebből kihozni, tény, hogy nem tudom az embereket megváltoztatni, így csak azt tudom remélni, amit Krisztől tanultam annak idején: "majd az élet visszaadja". És milyen igaz. Nem egyszer voltam már úgy, hogy nem tettem semmit a rossz tevőm ellen, mondván majd az élet visszaadja. Hát visszaadta...
Remélem a faszi is megkapja valamilyen formában!
Nem vagyok gonosz, tényleg, de durvábban büntetném, ha egy ember bánt egy állatot, mintha saját embertársára "fest" pár kék-zöld foltot. Az embernek legalább van döntése és arrább tud állni, de szegény állat meg sem érti, hogy miért történnek bizonyos dolgok.
Szeretnék egy kutyát, és most lehet, hogy lesz. Bár nem az enyém, de úgy néz ki olyan helyre megyek, ahol sokat fogok együtt lenni egy helyes kutyával. Legalább felelősség nélkül ki tudom próbálni, hogy alkalmas vagyok-e kutyatartásra, és ha nagy leszek meg tudok-e birkózni a felelősséggel.
Kérek mindenkit, ha állatot tart, azt felelősséggel tegye, szeresse, okosan nevelje és ne erőszakkal. A szép szó sokszor többet ér...