Csókolom, Csókolom

Történt ugyanis a hétvégén, hogy rám köszönt egy kiscsávó. Csókolom! Mindig kicsit meglepődöm, hogy miket köszönnek nekem az emberek. Ahogy telik az idő, a kisebbek már felnőttnek tekintenek és csókolomot köszönnek, és az idősebbek már azt érzik, hogy megtisztelnek azzal, ha jó napot kívánnak. Néha nehezen viselem ezt
Aztán rá kellett jönnöm arra is, hogy nem minden ember köszön, és nem minden embernek kell köszönnöm. Egyesek lealacsonyítanak egy sziával, mások megtisztelnek egy jónapottal.
Érdekes dolgok ezek. Aszófőn – és más kisebb faluban is -, nemrég még szokás volt, hogyha találkoztak az emberek az utcán, köszöntek egymásnak. Az én anyukám is erre tanított. Ma ez már nem szokás. A kis köcsögök nem tudnak még egy sziát sem kinyögni. (Tisztelet a kivételnek!)
De nem csak a fiatalok bunkók néha. Van egy nő a kis falumban, aki természetes módon, ha találkoztunk, ezt mondta: Szia! Telt-múlt az idő, és mintha idegennek köszönne, jó napot kívánt, mikor elém állt. Ez még talán nem lenne baj, de nagyon idegesít, ahogy ezt lekezelően mondja, úgy, mintha minden egyes alkalommal először találkoznánk.
Kiskoromban mindig is egy tegeződős világot képzeltem el. Nem értettem miért kell az idősebbeket magázni, és egyesek miért nem engedik végre, hogy tegezzem őket. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha felnövök, mindenkinek megengedem, hogy tegezzen. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem megy. Van, amikor tényleg jó, ha valakit magázunk. Jobban ki tudjuk fejezni a tiszteletünket.
Általában betartom azt, hogy idősebbnek előre köszönünk, és az idősebb férfi nyújt kezet. Betartom, és el is várom én is, hogy így történjen. Volt már rá példa, hogy azért nem fogtam kezet egy öregebb fickóval, mert nem nyújtotta a kezét. Aztán később ő nézett le, hogy nem köszönök neki. Na ez az igazi bunkóság. Nem tartom magam egy agyonművelt embernek, de nem szeretem a műveletlen suttyókat, akik még ráadásul nagy arccal is járkálnak.
És igenis egy idősebb is ki tudja fejezni a tiszteletét egy fiatalabbnak. Szintén a hétvégén és szintén Aszófőn történt, hogy az egykori alpolgármester előre köszönt, és mosolyogva integetett, miközben én elszáguldottam mellette motorral. Nagyon jólesett. Aztán most az egyik fejes, meg nem is tud normálisan hozzám szólni. Csak azt várnám el, hogy rendesen visszaköszönjön, de - és itt jön be az, amikor az idősebb simán letegezheti a fiatalabbat, mert miért ne? -, flegmán odanyög valamit, és simán elfelejti, hogy valamikor segítettem is neki.
Sajnos bunkók mindig is lesznek, ezen ez a post sem fog változtatni, de próbáljuk meg tisztelni a másikat, legalább azzal, hogy normálisan köszönünk neki!
Köszönöm, sziasztok!!!