Csendet kérek!

A második "igazi" munkahelyemen találkoztam először a rádióhallgatás, illetve a "globálzene" problémájával.
Ott az egyik főnök mindig elindított egy internetes rádiót reggel és erősítőn keresztül kitolta a közösbe. Csak arra emlékszem, hogy körülbelül tíz percenként elhangzott a rádió neve (The Buzz). Akkor utáltam meg a Green Day nevű zenekart, rájöttem, hogy milyen egyszerű zenéjük van. Minden komplikáció nélkül pár akkord ismétlésével csinálnak zenét. Az egyszerűséget talán az egyik slágerük szemlélteti a legjobban: Green Day Különösen figyeljünk a fenomenális szólóra!
Tehát odakerültem szembesültem a ténnyel, hogy itt bizony zenét kell hallgatni munka közben. Mivel új volt a dolog - és mindig is szimpatikus volt addig, hogyha bementem egy helyre, akkor szólt a zene -, elfogadtam és az első pár hétben nem is zavart. Aztán a rendszeres "dö bazzz"-ok és a sok Green day után egyre feszültebb lettem munka közben és vártam, hogy 4-kor szabadulhassak az utca "változatos csöndjébe". Próbaidőn voltam, nem mertem szólni...
Következett az utolsó győri munkahelyem, ahol szintén szólt a zene. Itt már az MR2-re volt hangolva a rádió. Az MR2 jó. Tényleg. Csak nem folyamatos hallgatásra. Egy hónapig jó.
Itt is próbaidős voltam még, de mivel szerettem a munkám és dolgozni akartam, kipróbáltam különböző technikákat a zene kizárására:
Először is próbáltam nem odafigyelni. Nem ment. Hiába mondják, hogy a férfiak egyszerre csak egy dologra tudnak figyelni, én ha programoztam és mélyen belemerültem, akkor is felfigyeltem arra, hogy egy szám délután már harmadszor kerül lejátszásra.
A következő próbálkozásom az volt, hogy próbáltam a nemtettszésemet finoman kifelé kommunikálni: "Ez szám már volt ma.", "Ezt a számot de nem szeretem!".
Mintha a falnak beszéltem volna. Úgy vettem észre, hogy a többiek teljesen ki tudták zárni a rádiót. Meg engem is... Ebből következik egy kérdés: Akkor meg minek szól a rádió?
A munkatársnőm mindig kicsit később érkezett, mint én. Mindig ő kapcsolta be a rádiót. Addig mindig nagyon jó volt a reggel.
Aztán lejárt a próbaidő, de én még mindig csak idegesítettem magam azon, hogy mér' kell azt a kurva rádiót működtetni, amikor én gondolkodni, alkotni és a problémákban elmerülni szeretnék.
Megkönnyebbülés volt alkalmanként elhagyni az irodát.
Aztán az új irodába költözés után magától megoldódott a rádió probléma. Messze kerültem a hangforrástól, és később pedig a munkatársak rájöttek, hogy az új iroda visszhangosabb, így nem igazán jó, ha szól a zene.
A főnök erőltette volna (át akarta helyezni a szerkezetet, közelebb hozzám), de akkor már megmondtam neki: "én sosem szerettem, hogy szól a zene.", így egy csodálkozós "Tényleg?" után nem forszírozta tovább a megoldást.
És most itt vagyok Budapesten, dolgozom egy kis cégnél és újra szól a zenedoboz. Neo Fm általában. Még nem vagyok ideges.
Itt viszont el lehet tekerni. Nem ragaszkodnak semmilyen adóhoz, csak szóljon valami. Tulajdonképpen ez valamelyest haladás. Azt is elfogadnák, ha valaki játszaná a DJ-t és nem az éterből fogható muzsikákat hallgatnánk. Csak senki nem akar dolgozni ezzel. Majd ha megunom valszeg hozok hangfalakat, aztán azt kapják amit én adok, ha nagyon kell nekik a háttérzaj.
Miért írom le ezeket? Mert nem értem, hogy az alkotó munkát miért kell megzavarni a globálzenével? Miért kell a dolgozóra ráerőltetni egy szükségtelen dolgot? Az első munkahelyemen megtanultam, hogy csöndben dolgozunk, mert úgy lehet igazán koncentrálni, és ha a dolgozó egy kis dobhártya masszírozásra vágyik, akkor azt elintézi magának.
Cigizni is ki kell menni a kijelölt helyre, meg WC-re is . Nem a közösbe toljuk bele az anyagot.
Szerintem ez egyfajta munkavédelmi kérdés. A zene is egyfajta környezetszennyezés (főleg az igénytelen fajtája).
Szóval mostanra már annyira nem szeretem a rádiót, hogy igyekszem mindenhol elkerülni. Autóban, lakásban stb.
Megtanultam értékelni a csendet és a nyugalmat, és a természetes zajokat.
Kérnék minden munkaadót, ha esetleg valaki olvassa, hogy ne csak arra figyeljen, hogy a worker ne sérüljön meg, ne vágja le az ujját, hanem arra is ügyeljen, hogy a munkavégzés a lehető legnagyobb nyugalomban történjen, hiszen a dolgozó - aki eltartja a főnököt is - nagyon fontos egy cég vérkeringésében. Nem kell megvárni, míg a munkás szól a munkakörülmények romlása miatt, mert akkor lehet, hogy már késő...