Csak pozitívan

A következő téma már régóta foglalkoztat, de még nem írtam róla.
Most, egy perce újra megfogalmazódtak bennem a régi mondatok három ember hatására. Mellettem van a buszon egy házaspár és mellettük egy fiatal lány, akit itt a hátsó ötösön ismertek meg. Épp, hogy elérték a buszt, mert szoros volt a csatlakozás. Rögtön be is indult a kezdeti lihegések után a panaszáradat.
Régóta gondolkodom azon, hogy miért panaszkodunk állandóan? Ha megkérdezünk egy másik embert hogy is érzi magát 90%, hogy csak annyi pozitív lesz a mondandójában, hogy kösz megvagyok, aztán máris jön avval, hogy már megint fája háta, vagy a sok munka miatt már megint nem tudott bevásárolni.
Én is ilyen voltam. A közelmúltban vettem észre, hogy nem azt mondom, hogy mi van velem, hanem azt, hogy mi nincs. Ez az igazi negativitás. És ezzel egymást húzzuk a mélybe hangulatilag.
Nemrég láttam a tévében egy műsort, ahol a tavaszi fáradtságról volt szó. (Szerencsére nekem ez idén kimaradt.) Ott mondta a doki, hogy egy nap elég akár egyetlen kedves mondat a másiktól, hogy jó legyen a hangulatunk.
Mostanában próbálok úgymond pozitívan gondolkodni. Nem azt nézem, hogy mennyire felhős, hanem, hogy mennyire napos az ég. Néha még most is elkezdek panaszkodni, de már észreveszem és csak akkor folytatom, ha tényleg nagyon felhúzott a dolog.
Talán ezért nincs most annyi bejegyzés itt.
Ehhez a hozzáálláshoz az emberek is jobban viszonyulnak, és érezhetően jobb dolgok történnek velem. Most is részem volt egy idegen társaság megismerésében, ahol nagyon jó dolgok történtek velem. És mosolygok, most főleg azért is, mert a bácsi itt issza mellettem a sört, nekem meg eszembe jut, hogy mennyire kellett pisilnem nekem is Nyíregyháza felé egy doboz Sopronitól. És ráadásul gyors járaton vagyunk, ahol a sofőr tényleg siet, nem állunk még 3 percet sem.
Azt próbálom hangsúlyozni, hogy az életben a pozitív dolgokat nézzük, mert – és valami hasonlót most olvastam -, ha abba fektetjük az energiát, hogy siránkozunk, akkor úgy megy el az élet, hogy kevés jó történik velünk, és csak szenvedünk és sokkal több erőnk vész kárba.
Na ez most kicsit olyan lelkizős post lett, de kell ilyen is néha.
Még annyit, hogyha nem megy a pozitív szemlélet, akkor igyunk egy Unicumot, aztán csak lesz valami.