A jövő informatikusai (negyedik rész)

Ahogy Thomas Magnum mondaná: Tudom mit gondolnak... Ez is a nagy hévben elkezdte a blogírást, aztán most meg már annyira lusta, hogy nem is lesz több írás.
Igen, elmaradtam egy kicsit, biztos sok olvasót is elvesztettem, de most aztán tényleg igyekszem, mert a sűrűbb blogbejegyzéseken kívül más újdonságot is tervezek az oldalamra. Persze most is sok dolgom van.
Egy focis oldalt készítek, amiben a negyedik (nem szimpátiasorrend!!!) – még be nem mutatott -, informatikus barátom is sokat segít. Megmondom őszintén, most a foci miatt álltam neki blogot írni. Sajnos egyik kedvenc sorozatomat (Colombo) az albérletben a fociimádó többség miatt nem tudom nézni. Kicsit rossz érzés, de asszem túlélem. Igen, és megint tudom mit gondolnak. Hogyhogy focis oldalt csinálok, amikor nem is szeretem? Igen, én sem tudom. Így jött ki.
Na de nem magamról akarok most megint írni. Egy jassz következik a sorban, aki nagyon fél attól, hogy írok róla. Azt mondta, hogy meg akarja nézni a firkálmányt, mielőtt a nagyközönség elé tárul. Nem adom meg neki a lehetőséget, hiszen a többieknek sem szóltam.
Mit is írhatnék? Újra egy lakásba költöztünk, így újra jobban meg tudom figyelni a prédát.
Egy egyéniségről van szó, aki, ha nem lenne ki kéne találni. Ő az aki kiáll az érdekeiért, nem fél beszólni, ha tudja neki van igaza. Utánajár, megmondja, megoldja.
Nem mondanám, hogy meghatározza a divat, a helyes kifejezés inkább az, hogy egymást határozzák meg. Sokat tesz azért, hogy divatos legyen, a leglényegtelenebb helyre is felöltözik normális, igényes ruhába, és kicsit sem adja alább. Nagyon helyes!
A polcán sorban állnak a tárgyai, némelyiknek nagy értéket tulajdonítva. Nem bírja az igénytelenséget, és itt is keményen beszól, ha nem tetszik neki.
Nem mondhatnám, hogy komoly. A keménynek látszó külső itt is jó, mókás embert takar. Amolyan mókamester féle, de érdekesen csinálja. Komolyan viccel. Sokszor nem értem, hogy az a mérhetetlen hülyeség honnan jön. De ez még nem is nagy dolog, hogy valaki sok badarságot hord össze, de neki ez rögtön, az adott helyzetben jön. Ez a legjobb az egészben.
Rosszat is mondjak? Hmm. Talán az, ami most eszembe jut, hogy néha megijedek tőle. Igen. Amikor – ritkán -, rossz kedve van, akkor nem merek hozzá szólni, mert nem jó érzés, ha rám förmed. Akkor komolyan megijedek. Sokszor csak akkor veszem észre, hogy nincs rendben valami nála, ha már rám ordított.
Egyébként egy hős szerelmes, aki nagyon szereti a barátnőjét. Tetszik, ahogy az Alexával bánik, ahogy mesél róla.
Érdeklődő, de kicsit lusta. Sokszor inkább nem csinál meg valamit, mert nincs kedve utána nézni, utánatanulni.
Ennyi asszem. Mondhatnék még sok tuljdonságot, de inkább azt mondom, ha lehetőség van rá, akkor ismerje megy az ember! Érdemes!
Homare, neked is sok minden jót kívánok!

u.i.: Ego foreva