A jövő informatikusai (második rész)

Véget ért a vizsgaidőszak, lenyugodtak a kedélyek így újra billentyűzetet ragadtam, hogy leírjam a gondolataimat egy másik barátomról is.
Csak a dokumentálás céljából még leírnám, hogy a vizsgák többé-kevésbé (ééééébéééébéééébéééb) sikerültek is. 7-ből 4 vizsga megvan. A fontosabbakat megcsináltam, így nem lesz gond az előrehaladás szempontjából. Az indexet don Valeres adja le, akinek nagyon köszönöm ezúton is, és elnézést, hogy nem teljesen töltöttem ki. Majd legközelebb.
Tehát következzen a lényeg: Imrek Laci, Lajos.
Kevés olyan ember van, akinek úgy születik a beceneve, hogy egy korházi vizitlapon elírják a nevét. Akkor még csak Izel László volt, a Lajos csak valahogy később jött a képbe. Érdekes dolgok ezek.
Kicsit félve írom le, hogy milyen, mert egy kedves "vendég" eléggé megszólt azért, mert mások háta mögött beszélek, a szemébe meg mást mondok. (Egyébként nem hiszem, hogy így lenne.) Pont azért írom le, hogy ne a háta mögött mondjam el!
Szóval a Lajos: Mindenképpen egy érdekes egyéniség. Nem sokszor buliztunk együtt, mert ő azt vallja, hogy nem szereti a másnaposságot, egy sört nem iszik, mert minek, ha meg üdítőzik akkor az meg kidobott pénz, mert a boltban olcsóbb. Szerintem így nem lehet hozzáálni. A bulizás nem feltétlenül a vedelésről, inkább az ismerkedésről szól. Lehet, hogy egy üzlet pont egy ilyen buliban köttetik. Ki tudja? Sajnos – ahogy észrevettem -, ritkán él közösségi éltet.
Egyébként rendes gyerek, segít ha valami kell, de neki segíteni már nehezebb ügy. Egy kicsit önfejű. Nehezen lehet neki tanácsot adni. Néha, ha mondok neki valami ötletet avval kapcsolatban, amit ő csinál, olyan mintha megsértődne és így válaszol: Ákker szerintem ez így jó, mert így alkottam meg. Hangsúlyozom, hogy teljesen nem zárkózik el a külvilágtól ilyen szempontból.
Humoros. Ő nem a szemkönnyeztetős poénok híve, inkább a szóviccek jönnek be neki. Olyanok, amiken az ember egy kicsit elgondolkodik, hogy mit is mondott, majd az asztalra borul, hogy "ezt nem hiszem el".
Szereti a focit. Mindig csak nevet azon, hogy én meg nem, és mosolyogva hallgatja azt a pár focistanevet, akiket ismerek. Ő a kitalálója annak a játéknak, ahol a BL játékok meccseire fogadva meg lehet nyerni a befőttes üvegbe zárt kekszgyári szagot, a vándorkupát. Komolyan mondom zseniális. Olyan szabályrendszert alakított ki, hogy csak néztem. (Lassan a webes felülete is megjelenik a neten, így bárki játszhat, aki akar.)
Nagyon remélem, hogy fogunk találkozni a nyáron is, bár erre még asszem nem volt példa az 5 év alatt, mióta ismerjük egymást. Melindáról – a barátnőjéről - is csak annyit tudok amit ő elmondott szűkszavúan. Hát nem baj, ami késik az nem siet, szokták mondani.
Asszem ennyi. Újra kiderült, hogy nem tudok jellemezni embereket. Gondolatban megint egyszerűbb volt. Na majd összeszedem megam.
Lajos csak szólok, még lógsz egy pizzával.
Minden jót neked is!