A jövő informatikusai (harmadik rész)

Most vagy sok a dolgom, vagy alábbhagyott a lelkesedés a blogírás terén. Az utóbbiból csak annyi igaz, hogy nehezen ülök le a gép, a szövegszerkesztő elé, bár az agyam folyamatosan jár.
A következőkben megpróbálom összeszedni a gondolataimat és írok pár sort, arról, aki szintén a csoporttársam és jó barátom egyben. Ő Zsiga Bálint. Művészneve: Laborde Valeres és ennek a névnek pár nem hivatalos változata.
Még Fűzfőn ismertük meg egymást, de csak Győrben lett úgymond szoros a kapcsolat, amikor az egyetem megkezdése után fél évvel oda költözött albérletbe, ahol én laktam.
Azokból az időkből legfőképpen az maradt meg, hogy sokat kávéztunk együtt. Sokszor emlegetjük, hogy egy-egy nap majdnem minden órában ittunk egy kávét, és volt olyan is, hogy én már azt mondtam: na ezt nem kellett volna már meginni.
A Bálint rendes gyerek, ha eddig szükségem volt rá, mindig segített. Most – míg el nem felejtem -, megköszönném neki, hogy elintézte a következő év(ek)re az albérletet!
Szóval jófej, de persze senki sem tökéletes.
Hányszor volt olyan, hogy felmentem hozzá a koleszba időben, de sokszor csak órakezdés előtt három perccel indultunk a suli felé, mert még ezt, meg azt kellett csinálni. Evvel még nem is lett volna baj – mert a suli 2 percre volt -, de ő még a suli előtt rágyújtott, mivel aznap még nem áramolt füst a tüdejében. Akkor aztán volt „mér kell”. Mondtam neki is, dehát beszélhetek, hogy nem szeretek elkésni, de hiába, füstölni azt kell.
Van két szabály, a klasszikus viccből átalakítva:
1. A Bálintnak igaza van.
2. Ha nincs igaza, akkor automatikusan életbe lép az első szabály.
Igen Zsiga Láb egy kicsit makacs ember. Ennyi.
Egyébként okos, sokat tudok meg tőle, az élet egyes "spesziális" dolgairól, úgymint számítógép-történelem, programozás, játékok és hardware stb.
Még egy dolgot említenék meg róla. Érdekes, hogy a Bálint magánéletéről nem igazán lehet sokat tudni. Ő nem olyan, aki mesél a családjáról, barátnőjéről és barátairól. Inkább csak a haverokról és a régi balhékról hallgathatunk tőle történeteket. Nincs is evvel semmi gond, hiszen mindenki annyit ad ki magából/magáról, amennyit akar, csak ez, mint különlegesség is az ő számlájára írható.
Mindennapi különleges eseményeit – ha többet akartok tudni róla -, itt olvashatjátok:
de csak 10 óra előtt 20 perccel!!! Nagyon jó stílusban ír!
Kedves Labarode! Kívánok neked sok cészázas munkaórát minél kevesebb gonddal, és úgy általában minden jót! Füled érjen bokáig!