A jövő informatikusai (első rész)

A következő pár postot szeretném "odaajándékozni" azoknak akik, közel állnak hozzám a mindennapokban. Pár ember, aki szaktársam és egyben jó barátom is.
A bogarat James ültette a fülembe, aki megengedte, hogy jellemezzem őt nyugodtan itt, ahol legalább a fél világ olvassa.
Nem hiszem, hogy kímélni fogom azt a pár embert, akiről itt olvashattok, de a jó tulajdonságokat sem fogom elhallgatni. A véleményem persze szubjektív és pillanatnyi, semmiképpen sem sértőnek szánom!
Jöjjön tehát először az ötletadó:

A neve: James, Jakab, Tonó, Tonyó, Gábor, Gabi, Fokukac. Amennyi neve van, olyan sokszínű egyéniség Ő. Sokszor csodálkozom, hogy miket tud az élet egyes területeiről. Szereti a repülőket és nem szereti az embereket. Sőt, ahogy ő mondaná: hihetetlenül utálom az összes embert!!! (Szinte kérte, hogy írjam le ezt. ) Ez persze csak a felszín! Neki is vannak barátai, és tud bánni az emberekkel normálisan is, tanúsíthatom, hogy egy-egy élethelyzet megtörténése után nagyon ki tud akadni (pont az emberi tényező miatt). Ha ideges, akkor nem is szeretek a közelében lenni, mert akkora lesz a feje, hogy egy kisebb szobában agyonnyomna.
Sajnos néha felfújja a problémáit. A gond még csak nem is ezzel lenne, hanem vannak olyan helyzetek, ahol a probléma még nem is adott, még nem is tudja, hogy mekkora, talán még nincs is jelen, de ő már olyan ideges, hogy egy doboz nyugtató sem hatna rá.
Szívesen segít, ha megkérem, bár - mintha nála kényszer lenne -, először tuti, hogy beszól valami bunkót. Persze jót röhögünk, aztán megoldjuk a nehezebb problémákat is.
Fontos erénye, hogy tanul a saját hibáiból, és ebből következik, hogy egyre jobban felnőtt lesz. Emberünk elmúlt már negyed évszázados is, de belül még mindig fiatal és bohó, lehet, hogy be sem nő a feje lágya.
Nagy Csillagkapu és Conuter Strike rajongó. Az utóbbi bizonyítása: http://cssite.extra.hu . A lassan elkészülő oldal készítője Ő. Kicsit lassan megy előre a fejlesztés, de alakul. Úgy láttam, amikor együtt nyomkodtuk a billentyűket, hogy James barátunk nem kapkodja el a programkódok gépelését. Nem is baj, jó munkához idő kell!
Extrém jólelkű - ahogy mondja magáról -, és nagyon szereti a családját, főleg az Öccsöt. Úgy érzem, mindig számíthatok rá.
Kicsit könnyebbnek tűnt gondolatban ez a jellemzés. Azért közel van a (struct) ló másik oldala. Nehogy nyalás legyen ebből a postból.
James minden jót kivánok Neked, és remélem, hogy sokáig együtt sörözhetünk még az életben!